Bock borvacsora az Alessio Étteremben

Szeretném olyan frissen indítani a beszámolót, mint a tegnap esti vacsora nyitóbora, a 2011-es Bock Rosé volt, de ez a délutáni havazás egy kicsit álmosító. Aztán gyorsan felidézem a paradicsomos feketekagylót is mellé, és rögtön megjön az életkedvem. A rosé kíválóan hűsen lett tálalva, és a lazacrózsaszín (de inkább flamingó rózsaszín) nedű fás illatai kitűnően érvényesültek. A borokat bemutató borász, Krenner Csaba pont megfelelő arányban adagolja a szakmát és a nemszakmát. Tudok így minden adatot, amit a Bornaplómba be szeretnék írni, de azt is megtudom, hogy ez a bor bizony csavarzáras, a frissesség megőrzése érdekében, és hogy óvakodjunk az olyan baráttól, aki 3 évesnél régebbi roséval állít be. Többször kell, hogy idézzem majd a főborászt, nem fogják megbánni! Ahogy azt se, ha ebből a Bock Roséból betárazunk egy-kettőt, mert vendégvárásnál, köszöntéskor nincs ennél jobb választás. Viszont vendégségbe csak akkor vigyük, ha van hozzá borhűtőnk is!

A könnyű felvezetés után rögtön komolyabb vizekre evezünk. A 2009-es Bock Ermitage különlegessége, hogy hatos cuvée, cabernet sauvignon, cabernet franc, pinot noir, merlot, portugieser, syrah szőlőfajtákból készül a Remete dűlőről származó válogatás, az arányok minden évben változnak. A bor vidám piros, csokis-édes illata mint egy női púder, nekem túl merlot-hangsúlyos. Ennél nehezebb bor viszont már sok lett volna a borjúmájhoz és a zöldfűszeres burgonyapüréhez, amihez mi megettük a talán csak díszítésnek szánt bazsalikomot, kíváló volt!

A 2009-es Bock Cabernet Sauvignon tökéletesen hozta a cabernet sauvignon jellegzetességeit. Elsőre merész választásnak tűnt mellé egy húsmentes tésztaétel, a strozzapreti fokhagymás sült zöldséggel, de mégis jól működött az enyhén fás karakter és a fokhagymás-fekete borsos étel. Ezentúl én is bátrabban kínálok a kedvenc tésztáim mellé cabernet sauvignont, bevallom, eddig eszembe se jutott.

A két főétel közül számomra a következő volt a fő-főétel, a sistergős bárányragu ízletes, omlós volt, és nem győztünk még kérni mellé a friss bagettből, tunkoltunk serényen. És akkor még nem is beszéltem a borról! Nálam a 2008-as Bock Syrah volt a csúcs tegnap este! Fantasztikus illat-bomba, amikor folyamatában bontakozik ki a bor, minden percében mást mutatva, volt ott gomba, aszalt barack, bors és enyhe menta is. Ízben talán az aszalt gyümölcs tért vissza a leghangsúlyosabban, de - hogy ismét főborászunkat idézzem - "nagyobb boroknál már megoszlik a figyelem".

Azért a 2007-es Bock Cuvée visszarántott a hétköznapokba, nemhiába a Bock pincészet zászlós bora. A 60% cabernet sauvignon, 30% cabernet franc és a 10% merlot igazi bordeaux-i házasítás. A 24 hónapos tölgyfahordós érlelés illatában is visszaköszön, ezt emeli ki a füstölt mangalica karaj és lágyítja a fóliás burgonya. Kicsit már nehezen idézem fel, hogy is jutottunk oda, hogy előszeretettel használják hordóként "85%-ban a magyar hölgyeket", de mindenesetre "amilyen a nemzet, olyan a hordó" - és erre most várom a szellemes párosításokat!

Az este most is a gasztronómia dícsérete volt, bor és étel tökéletes összjátéka, ha értenék a zenéhez, most nagyon passzolna ide egy olyan hasonlat. De inkább csak annyit mondok, merész indítása volt ez a hétnek, "mert jön még négy munkanap".

A klónok támadása Badacsonyban

A kép egyébként a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kertjében készült, és valakinek nyilván mond valami nagyon fontosat, de arra kirándulóként inkább viccesebb. Persze, ha valaki tudja, hogy mit jelentenek a számok, illetve ebben az esetben a klónok, akkor várom a hozzászólásokat!

Napsütötte Badacsony

A hétvégén volt szerencsém egy kis sétát tenni a napfényes Badacsonyban, íme néhány kedvcsináló kép:

A napfény persze egy kicsit csalóka, már a pár fokos melegedés is annyira bátorrá tett, hogy a sapkát otthon hagytuk - ez később hibának bizonyult. Látszik is a képen, hogy ahol épp nem süt a nap, ott már rögtön a tél színei térnek vissza. Reméljük, már nem sokáig...

Még egy kép, ez teljesen más időt mutat, vagyis nagyon pontosan mutatja, hogy milyen ez az idő, ha lebukik a nap és megcsillanak a hófoltok, rögtön elfeledjük, hogy az előbb mintha a tavasz illatát éreztük volna. A szőlőtőkék felett látni a még befagyott, de már olvadó Balatont. A kapu a Szt. Orbán Pincéhez, azaz a Szeremley Borházhoz vezet. Be kellett térnünk egy szemelt rizlingre, meg az utánozhatatlan diós palacsintájukra, és e kettő nem is bizonyult rossz párosításnak!

Borvacsora az Alessio Étteremben

Amikor megláttuk, hogy megjött emailben a meghívó az Alessio Étterem következő vacsorájára, már tudtuk, hogy menni fogunk. Aztán amikor megláttuk, hogy GERE boracsora lesz, akkor már azt is tudtuk, hogy ezúttal különösen jókat fogunk enni-inni. Ugyan a menüsor és a borsor magáért beszél, azért mégiscsak megígértem, hogy írok néhány sort...

Az est házigazdája Gere Andrea borász volt, aki olyan könnyedséggel és hozzáértéssel beszélt a borokról, mintha csak a szomszédba ugrottunk volna át egy pohárra. Igaz, náluk Bock a szomszéd, biztos ehhez vannak szokva...

A könnyedség persze ott volt a kezdésnél is, hiszen a méltán népszerű 2011-es Gere Frici mindenkit ráhangolt az estére, a pizzafalatkákon érkező lazactatár  pedig épp meghozta az étvágyunkat. Az enyémet olyannyira, hogy még a díszítésnek melléfröccsentett paradicsomkockás olívaolajat is kitunkoltam, és mindenkit biztosíthatok, hogy ezzel nem voltam egyedül.

A 2011-es (!) Gere Portugieser gyümölcsös-virágos illatával, és nem harsányas savas, tanninos jellegével "könnyen megszeretteti a vörösbort az emberrel" - ahogy Gere Andrea mondta. Velem külön nem kellett megszerettetni, minden fenntartás nélkül megittam volna, de az erdei gombás marhacsíkokkal elkészített vörösboros rizottóval igazán jólesett. Nem hivalkodó bor, azt a fajta, amiből az ember akár egy csütörtöki ebéd mellé is szívesen megiszik egy pohárral.

Sokkal fűszeresebb, de szintén kellemes ivású a 2008-as évjáratból a Gere Cabernet Sauvignon, és a legfőképp: isteni volt a kacsával. A fokhagymás, grill mozzarellás rakott tésztán gyönyörűek voltak a rosé kacsamell szeletek, a színkompozíció önmagában dícséretes! Közben azt is megtudtuk, hogy a 2008-as cabernet sauvignon már bioszőlő, bár a bor még nem biobor, ahhoz kicsit több időnek kell eltelnie, de ez valóban csak idő kérdése, mert a Gere Pincészet egyre inkább elkötelezett a bio szőlőtermesztés mellett.

A fő-főétel még csak ezek után jött, méghozzá nem más kíséretében, mint a 2008-as Gere Kopar. A Kopar nem véletlenül a Gere zászlóshajója. A cuvéeben a cabernet franc dominál (50%), 40% a merlot és csak 10% a cabernet sauvignon. A száraz-savas illatt mellett én rögtön a meggyet éreztem ki az illatok közül, és hirtelen egyértelmű volt, hogy a chef nem véletlenül álmodott mellé őzgerincet gesztenyemártással.  A meggy-gesztenye íz-illat egyértelműen domináns, a bor és az étel tökéletesen működik együtt. A Kopar nekem már hétfő este is éppen megfelelő volt, de ha tehetjük, hallgassunk a borászra, és adjunk még neki 5-6 évet a palackban.

Talán furcsa, de én a desszertet vártam a legjobban! Imádom a csokis desszerteket, amiket mostanában véleményem szerint méltatlanul hanyagolnak az éttermekben. A 2007-es Gere Solusnak méltó partnere volt az aszaltszilvás csokitorta, tömény piskótával, tömény csokival, fehércsoki szirmokkal. Nem is tudok ehhez a párosításhoz semmit hozzátenni, és arról is biztosan meggyőzött, hogy igenis van helye vörösbornak csokitorta mellett.

A jegyzetekért köszönet a Bornaplónak, ahova minden adat bekerült, és még egy jó hír is ért minket az este végén, de erről majd legközelebb!