"A borban bölcsesség van" - mondta Benjamin Franklin és hinnünk kell neki. Most nem egy jó kis vébékázás után az Íjászban tett kinyilatkoztatásokra gondolok, hanem kivételesen egy kicsit komolyabbra. Arra, hogy sokat tanulhatunk boroktól, borászoktól, borról gondolkodóktól. Szinte meg se kell említeni Hamvas Béla klasszikusát, A bor filozófiáját, amit ma este gyorsan megint előveszek. Ebben a témában szeretném ajánlani mindenkinek a magyar borszakírás egyik leg(el)ismertebb alakjának, Alkonyi Lászónak a Vigyázz, kész, rajt: Bor! c. könyvét. A szerző gyönyörű fotóival illusztrált kis könyvecse nekem olyan, mint egy jó tokaji. Cseppenként ízlelem, értelmezem, forgatom, és vissza-visszatérek hozzá. Nagyon sok aktuális kérdést boncolgat, nem kevés iróniával, sokszor öniróniával, de minden esetben határozottan vállalva véleményét az adott ügyről. Ezt mindenképpen fontosnak gondolom, akkor is, ha egy-egy kijelentés heves vitákat kavar, mert a véleményeket ütköztetni kell. Kimondani, meghallgatni, megvitatni, újragondolni, ha kell, kitartani, ha kell, elfogadni.
Engem most a szerző alábbi kijelentése foglalkoztat: "A bor állandóan ott táncol a nyers piaci termék és a művészeti alkotás határán. Kár volna tudományoskodással tönkretenni." Ne okoskodjunk, ne hadováljunkk! Élvezzük a bort, és ha van róla véleményünk, bátran mondjuk ki. Nem kell mindig tanninokról, savgerincről és hosszű lecsengésről elmélkedni, hanem ízlelni kell, és beszélni róla, vagy másról, az már mindegy, csak legalább egymással.
Utóirat: Halkan jegyzem meg, hogy a blogon az első bejegyzések között ajánlottam Jásdi István: Szerenád a szőlőben c. könyvét, amit utóbb a Gourmand Awards-on a bortöréneti könyvek között a világon a második legjobbnak minősítettek. Szívből gratulálok!
