Közös játék az Ihatóbb Magyarországért Egyesülettel

A tudatos borfogyasztás terjesztését célul kitűző Ihatóbb Magyarországért Egyesületet és munkáját talán nem kell bemutatni. Ha valaki mégse ismerné őket, a honlapjukra tévedve hamar képet kaphat az egyesület sokszínű szervező-informáló-okító-tudósító tevékenységéről. Most épp a Bornaplót fedezték fel és ajánlák a borkedvelőknek, azaz a cél és az eszköz rátalált egymásra.

A Bornapló nem csak egy kóstolási jegyzetfüzet, hanem egy játék arról, hogy ki mit érez és ízlel, egy alkalom, hogy barátokkal együtt bontsunk egy palack bort, egy lehetőség, hogy azt írjunk fel a borélménnyel kapcsolatban, ami igazán emlékezetes, és egy eszköz, ami a tudatosság felé visz. Hogy tudjuk, hogy mit iszunk, hogy újra azt válasszuk vagy netalán legközelebb elkerülhessük.

Mindezen célokért a Bornapló és az Ihatóbb Magyarországért Egyesület közös játékot indított, amelyben a szerencsés nyertes egy Bornapló boldog tulajdonosa lehet. Klikkeljetek, játsszatok és nyerjetek!

http://www.magyarborkulturaert.hu

Egy Barbera d'Alba

Mindig is tudtam, hogy elfogult vagyok a magyar borokkal szemben. De ennyire? Pár napos olasz kalandozás alatt sajnos egyszer sem sikerült igaz szerelembe esnem. Volt néhány könnyed flört néhány névtelen fiatal borral egy-egy teraszon vagy pincehelyiségben, de a nagy Ő (vagyis B) még várat magára. Nem állítom, hogy hűségesen várok, de készen állok.

Ez természetesen erősen szubjektív vélemény és még véletlenül se jelenti azt, hogy nincsenek Piemontéban jó borok. Igenis vannak, a legtöbb kis trattoriában kiváló "ház borát" adnak. Ugyan nem tudjuk, hogy mikor mit, de nem is kérdezzük. Szófogadóan hazakísérnek egy kiadós ebéd után, ennél többet köszönjük, nem is kérünk.

Aztán valakit mégis hazaviszünk. Hosszasan válogattunk, még másokat is megkérdeztünk, mi pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Készültünk, töltöttünk, vártunk, de nem. Hiába származik jó családból, gondosan nevelték, nem a mi ízlésünk.

A BOR NEVE: Barbera d'Alba

ÉVJÁRAT: 2009

PINCÉSZET / TERMELŐ: Lodovico e Virna Borgogno

BORVIDÉK / DŰLŐ: Olaszország, Piemont

SZŐLŐFAJTA: barbera

ITT / VELÜK ITTAM A BORT: Torinoban M/M

EZT ETTEM HOZZÁ: kis olasz csipegetős

ÁRA: 12 Euro

A BOR SZÍNE: szinte fekete

ILLATJEGYEK: hosszú levegőzés után is kicsit kátrányos, elnyomja a gyümölcsös jegyeket

ÍZJEGYEK: szilva és cseresznye érezhető, de túl savas, hosszú utóíz

ÉRTÉKELÉS: nem lesz a kedvencem, de talán 2 év múlva megint randizhatunk

Talán nem hiába a mondás, hogy a barberát csak addig isszák, amíg várják, hogy a barolo elkészüljön. Hogy a cimkén mit keres a "barolo" felirat? Nem sikerült rájönnöm, de talán ők is arra gondoltak, vegyünk inkább egy jó üveg barolot.

Egy kis Itália III.

A legnagyobb hibát ott követtem el, hogy nem tájékozódtam kellőképpen előre. De vajon lehet ilyet? Van például a magyar borokról, borvidékekről olyan idegen nyelvű, hozzáférhető tájékoztató, ami alapján egy idelátogató nyugodt szívvel besétál egy vinotékába és leemeli azt a bort, ami feltehetően a legközelebb áll az ízléséhez és egyben kellőképpen képviseli az adott régiót is? Aligha.

Itthon talán már elboldogulok egy borkereskedésben, de mivel piemonti borokat eddig még nem kóstoltam, itt Torinóban teljesen elveszve éreztem magam. Jó, talán nem a legnagyobb falattal kellett volna kezdeni, de ha már erre jár az ember lánya, akkor az EATALY kihagyhatatlan. (http://www.torino.eataly.it/) Az EATALY az ún. slow food nemzetközi mozgalom egyik bázisa, amely Piemontéból indult, és a fast food étkezéssel szemben a hagyományos, helyi étkek, alapanyagok és étkezési kultúra védelmét, megőrzését tűzte ki célul. A torinoi EATALY nevű hely így sokkal több, mint egy bolt. A mozgalom központja, tanfolyamok helyszíne, és nem utolsó sorban piac, bolt, delikátesz, vinotéka, sörbár, étterem, kávézó és minden, ami csak szem-szájnak ingere! Az egyes ételfajták elkülönített részeken vannak, így külön sarokban a sajtok, felvágottak, friss húsok, halak, zöldségek, tésztafélék, olajok, stb. és minden ilyen egységhez tartozik egy konyha, ahol az ahhoz kapcsolódó finomságokat helyben el is készítik.

És akkor a pince... a borrészleg, szó szerint, ameddig a szem ellát!

Zavaromat hamar felfedezte az egyik eladó, aki meglepő módon még angolul is beszélt, így segített eligazodni a barberok, barbarescok és barolok világában. De legalábbis ajánlott egy bort itteni fogyasztásra, ami szerinte igazi terroir, hűen tükrözi az itteni életérzést, igazi piemonti bor - 10 Euro környékén. Az alatt bort nem igazán lehet venni, vagy legalábbis annyira kevés van, hogy az már gyanús.

Lehet viszont kimérve kapni a helyi borokból, egy liter 2,5-3,5 Euro, 1 vagy 2 literes csatos üvegbe adják, és a helyi szokásokat elnézve maximum 2 nap alatt egy tisztességes 4 fős család el is fogyasztja. Mi is kóstoltuk a dolcettot, nem volt semmivel se jobb, se rosszabb, mint némelyik palackozott változat.

Miután kiválasztottuk az itteni bort, elmondtam, hogy bár tudom, hogy nem helyi kellegzetesség, de nagyon szeretnék egy igazán különleges sangiovese bort hazavinni. Felcsillant a fiú szeme, hogy végre valami különlegeset is mutathat és nem szabtam neki (csak magamnak) értékhatárt. Bementünk egy külön kulccsal nyíló, pincehűvös terembe, ahol megmutatta a "kedvenc borát", ami történetesen egy 2007-es sangiovese volt. Nagyon jó áron volt - főleg, hogy a távolabbi polcokon láttam bőven 300 Euro feletti borokat is. Ami számomra még egyedivé teszi, az a köré fűzött, általam még nem ellenőrzött történet volt. Valamikor a 2000-es évek elején Olaszországban létrehoztak egy "bank of wine" nevű befektetési rendszer, aminek a lényege az volt, hogy az adott évjárat borait lehetett betenni, ahogy teltek-múltak az évek, a borok meg értek, egyre több pénzt is értek. Sajnos az eladófiú és így én is itt elvesztettük a fonalat, lényeg, hogy ez a nagyszabású vállalkozás egy ponton megbukott, a raktáron lévő készleteket pedig nagyon kedvező áron kiárustották. És most már ott van a kis bőröndömben, ígérem, majd beszámolok, mit tudott!

Állásajánlat: Ha egy közgazdász csak megközelítőleg vázolná nekem a borbank létjogosultságát, a várható hasznot és kockázatokat, akkor stipistopi enyém az ötlet, de tanácsadóként társulhat!

Egy kis Itália II.

Tegnap egy kicsit bepillantottunk az olasz borozási szokásokba, legalábbis ami Torinót illeti. Már csak két dolgot kell tisztázni: 1. hol van Torino, 2. milyen borok vannak arrafelé?

Torino az Olaszország északnyugati részén található Piemonte régió majdnem egymilliós nagyvárosa, Piemonte pedig Toszkána mellett Itália egyik legkiemelkedőbb borvidéke. Tipikus Torinói utcakép, hogy a régi házacskák határolta utcákon végignézne az Alpok fehér csúcsait látjuk. Piemonte tartományban nem jellemző a sík terület, a piemonte szó is azt jelenti: a hegyek lábánál. Az Alpok és a tenger közelsége sajátos klímát eredményez, a száraz és meleg nyarat párás ősz és ködös tél követi, és ezt az olaszok szívesen használják szőlőtermesztésre.

Nebbiolo

Az egyik legnemesebb olasz kékszőlő fajta, tartalmas, testes borokat készítenek belőle. Olaszországban is szinte csak Piemonte tartományban termesztik, ott is a borok kevesebb mint 5 %-a készül belőle. Ennek oka, hogy szinte kizűrólag a legjobb fekvésű területeken hozza a fatájára jellemző magas tannin- és alkoholtartalmat. A nebbiolo az olaszok féltett kincse, a múlt század közepén épp ennek a szőlőfajtának érdekében kezdeményezték a helyiek az eredetvédelem bevezetését. A termőterületekről elnevezett Barolo és Barbaresco világhíres borokat készítik a nebbiolo szőlőből. Ez utóbbi nem kevés fejtörést okozott, az olaszok ugyanis magát a bort csak barolonak vagy barbaresconak ismerik, a nebbiolo szinte a palackon sincs feltüntetve, viszont a tény nagyon beszédes: mind a barolo, mind a barbaresco igazi terroir bor.

Barbera

Barberát ugyan nem kizárólag Piemonte tartományban termesztenek, itt azonban annyira elterjedt, hogy a sangiovese után Olaszország második legnagyobb területen termesztett kékszőlő fajtája. Ennek oka a nagy ellenálló képessége, igazán nem nevezhető kényes fajtának. Viszonylag magas savtartalmú borokat készítenek belőle, elsősorban Barbera d’Alba, d’Asti és del Monferrato területeken.

Dolcetto

A dolcetto korán érő, szintén nem kényes fajta,alacsony sav- és tannintartalommal bír. Könnyed, gyümölcsös, már-már édeskés borokat készítenek belőle, a dolcetto adja a mindennapok borát az asztalra. Készítenek ugyanakkor különlegességeket is, ezt elsősorban a termésmennyiség korlátozásával érik el.

Moscato

A moscato azonos a mi sárgamuskotályunkkal, és az Asti Spumante és a Moscato d’Asti pezsgők alapja. Ezek a pezsgők ún. charmant-eljárással készülnek, azaz az erjesztési folyamatot megállítják, az élesztőket elávolítják, így a pezsgőben cukor is marad, ami miatt az alkoholszint sem lesz magas.

Ezt mind jó tudni, de vajon ez segített-e, amikor a több száz négyzetméter alapterületű üzletben kellett volna 2 üveg bort választanom? Nem, egy csöppet sem. Inkább egy kedves olasz segített, de erről majd inkább holnap!

Egy kis Itália I.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy közel 10 napot tölthetek Torinóban - és persze, ha már arra járok, akkor igyekszem a helyi finomságokat és borokat felfedezni. A felfedezésben erősen hátráltatja 2 fős stábunkat egy 4 fős ellentábor, mind 5 éven aluliak, de annál elszántabbak. A tervek szerint ők a helyi fagyik feltérképezését vállalták volna, de a szokatlanul komor és esős időre tekintettel ezt egyéb édességekre és a pizzára módosítottuk, közös megegyezéssel és mindkét fél megelégedésére.

Torino talán nem a legismertebb vagy leglátogatottabb város, de - leszámítva az itt sem éppen udvarias olasz vezetési stílust - nagyon is élhető városban tűnik, ezen a 2006-os téli olimpia nyilván sokat segített.Tele van parkokkal, palotákkal, árkádokkal, szép barokk épületekkel és nem utolsó sorban kávézókkal. Ha ez kávés blog lenne, akkor biztos oldalakat zengenék a kávézókról, kávékról, kávékultúráról.

Ami a borkultúrát illeti, itt közelben tapasztalom azt, hogy az olaszok TÉNYLEG minden ebéd mellé megisznak egy pohár bort, öltönyben, kiskosztümben, robogóval, biciklivel. Ebédidőben megtelnek az általunk csak piroskockás-terítősnek nevezett éttermek, a napi menüsorból választott ételt villámgyorsan kihozzák. Az ilyen kis eldugott, nem turistáknak készült éttermekben nincs borlap, vöröset kérsz vagy fehéret, már hozzák is. Ne számítsunk itt semmi különleges borra, de azért csalódni se fogunk, pont egy olyan mindennapos "asztali bort" fogunk kapni, ami jól csúszik az ebéd mellé, de már el is felejtjük, amint továbbléptünk.

Az ebéd utáni kávé és némi munka (gondosan ügyelnek, hogy ne vigyék túlzásba) után irány valamelyik aperitiv bar. Ezeken a helyeken általában bővebb a borkínálat és a koraesti órákban az árakat is felemelik. Ennek az az oka, hogy ilyenkor a bor mellé választhatunk egy kis tálat is mindenféle finomságokkal, sajtokkal, pogácsával, sült zöldséggel, pizzafalatkákkal, amit sok helyen akárhányszor utántölthetünk. Mind a bor, mind a borkorcsolyák esetében a kínálat és a minőség nagyon erősen függ a helytől, de az volt a benyomásom, ezek a helyek nem annyira azért vannak, hogy igazán jót egyenek és igyanak, hanem hogy valahogy elteljen az idő 8-ig, amikor az éttermek elkezdenek (!) kinyitni. Ugyan több helyen is mondták, nyugodtan menjünk hozzájuk akár vacsorára is a négy gyerekkel, mert van gyerekfelügyelet éjfélig, ehhez valahogy nem éreztem eddig elég bátornak magam.

Maradt így a válogatás a borkereskedésben, holnap folytatom a beszámolót a barbaresco, a dolcetto, a moscato és a nebbiolo földjéről.

Egyszerre jártunk Badacsonyban és New Yorkban!

BB azaz Badacsony beindult! Mivel sokat nyaralok és telelek a környéken, talán egy kicsit jobban tudom követni, hogy mi történik arra felé. Egy kicsit. Amit mindenképp látni és jó látni, hogy a badacsonyi borászok több alkalommal is összefogtak, hogy egységesen képviseljék a borvidéket és hogy minél jobban kiszolgálják a közönséget. Fontos, hogy elismert és kitűzött cél, hogy a borvidék egész évben ki elérhető legyen, annak ellenére, hogy a Balaton elsősorban a téli hónapokban kedvelt. Az itteni pincészetek viszont összebeszéltek, és Borbarangolás címszó alatt beosztották, hogy a nyári szezonnyitásig melyik héten melyik pince várja mindeképpen nyitva az arra látogatókat (http://www.badacsony.com/info/badacsonyi-borvidek/borbarangolas-allomasai/badacsonyi-borlelohelyek-nyitva-tartasa.html). A régiójáró busz pedig arra hivatott, hogy azzal minden környékbeli pince elérhető legyen, egyes megállók kifejezetten a pincéről kapták nevüket. Az összefogás jegyében került megrendezésre a Badacsonyi Turisztikai Céh Egyesület Szervezésében a BADACSONY NEW YORKBAN elnevezésű kóstoló a New York Palotában.

Akik már olvasták a blogot, tudják, hogy vannak erre kedvenceim, így egy percig sem volt kérdés, hogy megyünk, a 2.500.- forintos belépő ebben csak megerősített.

29 pince borait természetesen nem tudtam 3 óra alatt végigkóstolni, főleg, hogy félig-meddig helybéli lévén a "tudod, ő a szomszéd Pali bácsi unokaöccsének a felesége" és a "nagybátyám telke mellett van a ti szőlőtök" beszélgetések itt - szerencsére - megkerülhetetlenek voltak. Így nemcsak itt nem unatkoztunk, de a nyári balatoni nyaralásra is begértünk legalább 12 pincelátogatást - a blog jövéjéért nem kell aggódni... A mentegetőzés után jöjjön a tény, hogy csak néhány pincéről fogok írni, amelyek kiválasztása erősen szubjektív és véletlenszerű.

A kezdőbor tökéletes választás volt, az Imre Borpince 2011-es olaszrizlingje még kellően hűtve volt, friss volt, semmi savankás mellékíz, azt adta, amit vártunk tőle! A következő olaszrizling a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 2011-es olaszrizlingje volt, de alig tudtunk belekóstolni, amikor hallottuk, hogy itt bizony az 5 csillagos cuvéet kell mindenképp kóstolni. A kéknyelű, vulcanus, rózsakő, zenit és zeusz házasságában egyértelműen a kéknyelű a domináns fél, így elsősorban kéknyelű-rajongóknak ajánlom. Valahogy úgy látom, a kéknyelű (is) egy nagyon megosztó fajta, elkötelezett hívei és heves ellenlábasai vannak. A kéknyelű és a Budai fajták keresztezéséből született a rózsakő, ezt a finom savakban gazdag, karakteres ízű bort a szigligeti Szatmári Családi Pincénél és a Szent György Pincénél is kóstoltuk. Ha már a Szatmári Pincénél voltunk, akkora Zeuszt nem lehetett kihagyni, de nekem tőlük a Vulcanus maradt a kedvencem. Az Istvándy Pincészetnél most nem kóstoltunk, ennek egyetlen oka, hogy ezt már idén több részletben megtettük. A Bizsergés nevű gyöngyözőboruk az új kedvenc, meleg nyárra számítva már megvannak a készleteink...

Az emeletre érve Laci már töltötte is volna a Névtelen Cuvéet (korábban már néhányszor említettem...), de a Villa Tolnaytól a 2009-es zöldveltelinit meg szerettem volna kóstolni. Nincs rá jobb szó, mint hogy tiszta forrásvíz, annak enyhe édeskésségével, mindenkinek csak ajánlani tuom! Megint megkóstoltuk a 2009-es pinot noirt, megint megállpíítottuk, hogy kell még neki 2-3 év, jó helyen van még az a karton a pincénkben. 

Mivel ezzel átálltunk a vörös oldalra, természetesen a 2HA volt a következő célpont. Volt is itt tolongás, nem véletlenül. Ugyan Török Csaba elvileg nem hozta a tabudöntő Tabunellót, mindenki kíváncsi volt, mit tud a sangiovese itt Magyarországon. Bizton állíthatom, igen sokat, a lelkesedés nem alaptalan, és úgy láttam, az igazán lelkesek azért pult alól kaptak néhány kortyot belőle. Én nem bánom, hogy ezúttal nem kóstoltam, de csak azért, mert így figyelmem a többi borra irányult, és nekem a 2010-es Shiraz a maga füstölt hús illatával legalább annyira karatkeres volt. A legjobban innen viszont a Cabernet Franc ízlett, és hogy megint valami vadat mondjak, engem a púderillatával vett le a lábamról.

Ha cabernet franc, akkor azt máshol is kóstolni kell, a SKIZOBor név pedig mindenkit kíváncsivá tett - a tördemici pince sem okozott csalódást! Sajnos a kavalkád miatt nem tudtam a beszédes név eredetét megkérdezni, de idén nyáron bepótolom!

És sajnálom, de ennyi volt! Jelenleg ennyi a kapacitásom, ezt magam is nagyon sajnáltam, mert sok minden kimaradt. Ezúton kérem, hogy aki többre-messzebbre-mélyebbre jutott, mindenképp írjon! Viszlát Badacsonyban!

A magyar költészet napjára

A magyar költészet napja alkalmából ki mást is idézhetnénk, szóljon ma helyettem József Attila.

József Attila: Boros keserűség

Öblös mellel szempemberbe
Vad dalokra fenekedve,
Nekikeserülve most,
Rajt' igyunk egy huzamost!
Égjen a bor fene kedve,
S forrjon át a dús erekbe,
Hát igyunk egy huzamost!

Egyik kortyra jő a másik
Ifjú fogam úgyse vásik
S fejem úgyis szürke lesz,
A bánattól  szürke lesz.
Hejh, én láttam a bokáit!
Hajh, de bor a bátorság itt
S nagy-sanyarú ünnep ez.

Bor, cselédem így veszünk el,
Egymást égetjük tüzünkkel,
Hajh! de virul az a lány!
Hejh! de szép is az a lány!
S élni úgyis keserűn kell,
Ha veszni kell, hadd vesszünk el,
Csak viruljon az a lány!

A Szent Tamás Pincészet borait kóstoltuk!

Az alaphelyzet egy külön bejegyzést is megérdemelne, de lényeg a lényeg: a Bornaplóval mostantól a Borjour rendezvényein, kóstolóin is találkozhattok, így ha a saját példány véletlen otthon maradt, akkor helyben is lehet venni...

A kezdés egy Borjour Mini volt: egy igazán meghitt kis kóstoló, törzsvendégekkel és elkötelezettekkel. Meg olyan szerencsés beavatottakkal, akik már hallottak/olvastak a Bornaplóról, és most - tádádádám - bele is lapozhattak! De itt kérem a boroké a főszerep, Furmint úr már türelmetlenkedik, Hárslevelű asszonyság újabb monológot követel, és még csak nem is sejtik, hogy nálam Sárga Muskotály kapja a legjobb mellékszereplő díját. Bornapló balra el.

A helyszín a Sigi Gallery (http://www.sigigallery.hu/), Szentesi Szigfrid iparművész képeinek, műtárgyainak és bútorainak otthona. Én is sokszor autóztam el mellette a Fő utcában, de ha tehetitek, térjetek be egyszer egy pár percre. A honaplon olvasható "A szabad gondolatok formája" leírás egyszerűen tökéletes - a festmények, a bútorok, bortartók és boros poharak, egy kicsit olyan volt, mintha a művész a saját otthonában látott volna minket vendégül.

A vendégség is nagyon hangulatosan kezdődött, épp a 2010-es Kishegy Furmint pezsgőt kortyoltuk, amikor klarinét hangja vágta el a kezdődő eszmecseréket, Erdő Zoltán spanyol dallamokkal nyitotta meg az estét. A pezsgő egyébként ropogósan friss volt, a borász is csak úgy jellemezte, hogy olyan, mint a húsleves 10 órakor. Már készül, de még ki tudja, milyen lesz.

Az este során a mádi Szent Tamás Pincészet főborásza, ifj. Szepsy István mutatta be a borokat, oly részletességgel, hogy a Pannon tenger kialakulásától indulva vezette le a mádi terroir jellegzetességeit. Én nagyon élveztem a rögtönzött földrajz órát, kérésre bárkinek megmutatom, hogy a Bornaplómba még le is rajzoltam a vulkanikus kőzetek és a mélységi magma rétegződését. Mindezek persze nem hiábavaló információk, mert a talajszerkezet miatt a lefelé törekvő gyökerekre kell tekintettel lenni, a magma miatt pedig a talaj savasságára.

A borsort a hárslevelűk nyitották (Nyulászó Hárslevelű '10, Középhegy Hárslevelű '10, Nyulászó Hárslevelű '09), aztán eluralkodott a furmint. A Percze száraz Furmintot a szintén 2009-es Szent Tamás furmint követte, ez utóbbi neve a dűlő és egyben a pincészet nevét is viseli. Itt most gyorsan meg kell említenem a kóstoló mellé a falatkákat készítő Sztanó Orsit (Wonderingchef), mert a diós-gorgonzolás sajtfalatkák olyannyira kívánták a furmintot, hogy annak nem lehetett nemet mondani.

A száraz borokat két édes követte, a mádi helyrajzi számról elnevezett 3909 édes furmint és sárga muskotály házasítás 2010-es és 2009-es évjáratból. Az aszúfeldolgozással készített bor mutatója igen impozáns: 174 gramm maradék cukor mellé 13% feletti alkohol - ezt nem kell magyarázni.

A résztvevők a 2009-es Nyulászó száraz hárslevelűt választották a kóstoló legjobbjának, én mégis a 2009-es édeset írtam be a naplómba, nekem aznap az volt a legkülönlegesebb. Ebben szerepe lehet persze Szepsy Istvánnak is, aki maga is szereti a sárga muskotályt, annak ellenére, hogy borászként meggyűlik vele a baja, mert "olyan, mint a macska, mondhatsz neki bármit, úgyse csinálja meg."

Jó társaságban

Akkor a Bornaplós bejegyzés aznap estéről:

A BOR NEVE: 3909

ÉVJÁRAT: 2009

PINCÉSZET / TERMELŐ: Szent Tamás Pincészet, ifj, Szepsy István

BORVIDÉK, DŰLŐ: Mád, több dűlő botritizálódott fürtjei

SZŐLŐFAJTA: furmint (34%) és sárga muskotály (66%)

ITT / VELÜK ITTAM A BORT: Borjour Mini a Sigi Gallery-ben

EZT ETTEM HOZZÁ: ehhez nem kell enni semmit, ez maga a desszert

ÁRA: húú, 10.000. Ft felett

A BOR SZÍNE: akácméz

ILLATJEGYEK: aszús jellegű, édes birs és aszalt kajszibarack

ÍZJEGYEK: krémes, mézes jellegét lekerekíti a mineralitás

ÉRTÉKELÉS: új édes kedvenc, ilyet tartani kell otthon