Amikor megláttuk, hogy megjött emailben a meghívó az Alessio Étterem következő vacsorájára, már tudtuk, hogy menni fogunk. Aztán amikor megláttuk, hogy GERE boracsora lesz, akkor már azt is tudtuk, hogy ezúttal különösen jókat fogunk enni-inni. Ugyan a menüsor és a borsor magáért beszél, azért mégiscsak megígértem, hogy írok néhány sort...
Az est házigazdája Gere Andrea borász volt, aki olyan könnyedséggel és hozzáértéssel beszélt a borokról, mintha csak a szomszédba ugrottunk volna át egy pohárra. Igaz, náluk Bock a szomszéd, biztos ehhez vannak szokva...
A könnyedség persze ott volt a kezdésnél is, hiszen a méltán népszerű 2011-es Gere Frici mindenkit ráhangolt az estére, a pizzafalatkákon érkező lazactatár pedig épp meghozta az étvágyunkat. Az enyémet olyannyira, hogy még a díszítésnek melléfröccsentett paradicsomkockás olívaolajat is kitunkoltam, és mindenkit biztosíthatok, hogy ezzel nem voltam egyedül.
A 2011-es (!) Gere Portugieser gyümölcsös-virágos illatával, és nem harsányas savas, tanninos jellegével "könnyen megszeretteti a vörösbort az emberrel" - ahogy Gere Andrea mondta. Velem külön nem kellett megszerettetni, minden fenntartás nélkül megittam volna, de az erdei gombás marhacsíkokkal elkészített vörösboros rizottóval igazán jólesett. Nem hivalkodó bor, azt a fajta, amiből az ember akár egy csütörtöki ebéd mellé is szívesen megiszik egy pohárral.
Sokkal fűszeresebb, de szintén kellemes ivású a 2008-as évjáratból a Gere Cabernet Sauvignon, és a legfőképp: isteni volt a kacsával. A fokhagymás, grill mozzarellás rakott tésztán gyönyörűek voltak a rosé kacsamell szeletek, a színkompozíció önmagában dícséretes! Közben azt is megtudtuk, hogy a 2008-as cabernet sauvignon már bioszőlő, bár a bor még nem biobor, ahhoz kicsit több időnek kell eltelnie, de ez valóban csak idő kérdése, mert a Gere Pincészet egyre inkább elkötelezett a bio szőlőtermesztés mellett.
A fő-főétel még csak ezek után jött, méghozzá nem más kíséretében, mint a 2008-as Gere Kopar. A Kopar nem véletlenül a Gere zászlóshajója. A cuvéeben a cabernet franc dominál (50%), 40% a merlot és csak 10% a cabernet sauvignon. A száraz-savas illatt mellett én rögtön a meggyet éreztem ki az illatok közül, és hirtelen egyértelmű volt, hogy a chef nem véletlenül álmodott mellé őzgerincet gesztenyemártással. A meggy-gesztenye íz-illat egyértelműen domináns, a bor és az étel tökéletesen működik együtt. A Kopar nekem már hétfő este is éppen megfelelő volt, de ha tehetjük, hallgassunk a borászra, és adjunk még neki 5-6 évet a palackban.
Talán furcsa, de én a desszertet vártam a legjobban! Imádom a csokis desszerteket, amiket mostanában véleményem szerint méltatlanul hanyagolnak az éttermekben. A 2007-es Gere Solusnak méltó partnere volt az aszaltszilvás csokitorta, tömény piskótával, tömény csokival, fehércsoki szirmokkal. Nem is tudok ehhez a párosításhoz semmit hozzátenni, és arról is biztosan meggyőzött, hogy igenis van helye vörösbornak csokitorta mellett.
A jegyzetekért köszönet a Bornaplónak, ahova minden adat bekerült, és még egy jó hír is ért minket az este végén, de erről majd legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése