Úgy hírlik, Dél-Amerikában könnyű dolga van a borásznak - én még nem próbáltam, majd talán jövő nyáron. Az ilyen kategórikus kijelentéseknek persze csak fenntartásokkal hihetünk, de tény, hogy a környezeti és a kiegyenlített időjárási viszonyok meglehetősen kedvezőek. Az évjáratoknak nincs olyan jelentősége, mint Európa legtöbb borvidékén, hiszen az átlagosan 900 méteres tengerszint feletti magasságon mindig süt a nap, minden nap nagy a hőmérsékletingadozás, és van rengeteg friss hólé, így a szárazságtól sem kell tartani. A termés is ennek megfelelően kiegyenlített, a savak szépen megőrződnek.
Ilyen feltételek mellet nem is lehet tévedni? Ezt persze nem tudom, meg ha ez a kérdés ennyire sarkított lenne, akkor nyilván minden argentin bor ugyanolyan lenne. Engem kedves ajándékként egy Kaiken Malbec-kel leptek meg. Már a színe is mélysötét, illata is intenzív. A cseresznyés, feketeszedres illat miatt már-már likőrös hatású - ízében viszont sokkal letisztultabb és visszafogottabb, ami kifejezetten jól áll neki. A benyomásomat lehet (azaz biztos), hogy erősen befolyásolta, hogy a palack felbontása előtt kicsit utánaolvastam az argentin boroknak, de valahogy rögtön éreztem benne a csípős reggeleket, az intenzív napsütést és a friss hólevet.
Velem elhitette ez a malbec, hogy egy kicsit tényleg ott vagyok azon a távoli földrészen, és a kezdődő őszi hidegben nagyon jólesett a frissen sütött sütőtök mellé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése