A legnagyobb hibát ott követtem el, hogy nem tájékozódtam kellőképpen előre. De vajon lehet ilyet? Van például a magyar borokról, borvidékekről olyan idegen nyelvű, hozzáférhető tájékoztató, ami alapján egy idelátogató nyugodt szívvel besétál egy vinotékába és leemeli azt a bort, ami feltehetően a legközelebb áll az ízléséhez és egyben kellőképpen képviseli az adott régiót is? Aligha.
Itthon talán már elboldogulok egy borkereskedésben, de mivel piemonti borokat eddig még nem kóstoltam, itt Torinóban teljesen elveszve éreztem magam. Jó, talán nem a legnagyobb falattal kellett volna kezdeni, de ha már erre jár az ember lánya, akkor az EATALY kihagyhatatlan. (http://www.torino.eataly.it/) Az EATALY az ún. slow food nemzetközi mozgalom egyik bázisa, amely Piemontéból indult, és a fast food étkezéssel szemben a hagyományos, helyi étkek, alapanyagok és étkezési kultúra védelmét, megőrzését tűzte ki célul. A torinoi EATALY nevű hely így sokkal több, mint egy bolt. A mozgalom központja, tanfolyamok helyszíne, és nem utolsó sorban piac, bolt, delikátesz, vinotéka, sörbár, étterem, kávézó és minden, ami csak szem-szájnak ingere! Az egyes ételfajták elkülönített részeken vannak, így külön sarokban a sajtok, felvágottak, friss húsok, halak, zöldségek, tésztafélék, olajok, stb. és minden ilyen egységhez tartozik egy konyha, ahol az ahhoz kapcsolódó finomságokat helyben el is készítik.
És akkor a pince... a borrészleg, szó szerint, ameddig a szem ellát!
Zavaromat hamar felfedezte az egyik eladó, aki meglepő módon még angolul is beszélt, így segített eligazodni a barberok, barbarescok és barolok világában. De legalábbis ajánlott egy bort itteni fogyasztásra, ami szerinte igazi terroir, hűen tükrözi az itteni életérzést, igazi piemonti bor - 10 Euro környékén. Az alatt bort nem igazán lehet venni, vagy legalábbis annyira kevés van, hogy az már gyanús.
Lehet viszont kimérve kapni a helyi borokból, egy liter 2,5-3,5 Euro, 1 vagy 2 literes csatos üvegbe adják, és a helyi szokásokat elnézve maximum 2 nap alatt egy tisztességes 4 fős család el is fogyasztja. Mi is kóstoltuk a dolcettot, nem volt semmivel se jobb, se rosszabb, mint némelyik palackozott változat.
Miután kiválasztottuk az itteni bort, elmondtam, hogy bár tudom, hogy nem helyi kellegzetesség, de nagyon szeretnék egy igazán különleges sangiovese bort hazavinni. Felcsillant a fiú szeme, hogy végre valami különlegeset is mutathat és nem szabtam neki (csak magamnak) értékhatárt. Bementünk egy külön kulccsal nyíló, pincehűvös terembe, ahol megmutatta a "kedvenc borát", ami történetesen egy 2007-es sangiovese volt. Nagyon jó áron volt - főleg, hogy a távolabbi polcokon láttam bőven 300 Euro feletti borokat is. Ami számomra még egyedivé teszi, az a köré fűzött, általam még nem ellenőrzött történet volt. Valamikor a 2000-es évek elején Olaszországban létrehoztak egy "bank of wine" nevű befektetési rendszer, aminek a lényege az volt, hogy az adott évjárat borait lehetett betenni, ahogy teltek-múltak az évek, a borok meg értek, egyre több pénzt is értek. Sajnos az eladófiú és így én is itt elvesztettük a fonalat, lényeg, hogy ez a nagyszabású vállalkozás egy ponton megbukott, a raktáron lévő készleteket pedig nagyon kedvező áron kiárustották. És most már ott van a kis bőröndömben, ígérem, majd beszámolok, mit tudott!
Állásajánlat: Ha egy közgazdász csak megközelítőleg vázolná nekem a borbank létjogosultságát, a várható hasznot és kockázatokat, akkor stipistopi enyém az ötlet, de tanácsadóként társulhat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése