2012. április 25., szerda

Egy Barbera d'Alba

Mindig is tudtam, hogy elfogult vagyok a magyar borokkal szemben. De ennyire? Pár napos olasz kalandozás alatt sajnos egyszer sem sikerült igaz szerelembe esnem. Volt néhány könnyed flört néhány névtelen fiatal borral egy-egy teraszon vagy pincehelyiségben, de a nagy Ő (vagyis B) még várat magára. Nem állítom, hogy hűségesen várok, de készen állok.

Ez természetesen erősen szubjektív vélemény és még véletlenül se jelenti azt, hogy nincsenek Piemontéban jó borok. Igenis vannak, a legtöbb kis trattoriában kiváló "ház borát" adnak. Ugyan nem tudjuk, hogy mikor mit, de nem is kérdezzük. Szófogadóan hazakísérnek egy kiadós ebéd után, ennél többet köszönjük, nem is kérünk.

Aztán valakit mégis hazaviszünk. Hosszasan válogattunk, még másokat is megkérdeztünk, mi pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Készültünk, töltöttünk, vártunk, de nem. Hiába származik jó családból, gondosan nevelték, nem a mi ízlésünk.


A BOR NEVE: Barbera d'Alba
ÉVJÁRAT: 2009
PINCÉSZET / TERMELŐ: Lodovico e Virna Borgogno
BORVIDÉK / DŰLŐ: Olaszország, Piemont
SZŐLŐFAJTA: barbera
ITT / VELÜK ITTAM A BORT: Torinoban M/M
EZT ETTEM HOZZÁ: kis olasz csipegetős
ÁRA: 12 Euro
A BOR SZÍNE: szinte fekete
ILLATJEGYEK: hosszú levegőzés után is kicsit kátrányos, elnyomja a gyümölcsös jegyeket
ÍZJEGYEK: szilva és cseresznye érezhető, de túl savas, hosszú utóíz
ÉRTÉKELÉS: nem lesz a kedvencem, de talán 2 év múlva megint randizhatunk



Talán nem hiába a mondás, hogy a barberát csak addig isszák, amíg várják, hogy a barolo elkészüljön. Hogy a cimkén mit keres a "barolo" felirat? Nem sikerült rájönnöm, de talán ők is arra gondoltak, vegyünk inkább egy jó üveg barolot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése