Egy kis Itália I.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy közel 10 napot tölthetek Torinóban - és persze, ha már arra járok, akkor igyekszem a helyi finomságokat és borokat felfedezni. A felfedezésben erősen hátráltatja 2 fős stábunkat egy 4 fős ellentábor, mind 5 éven aluliak, de annál elszántabbak. A tervek szerint ők a helyi fagyik feltérképezését vállalták volna, de a szokatlanul komor és esős időre tekintettel ezt egyéb édességekre és a pizzára módosítottuk, közös megegyezéssel és mindkét fél megelégedésére.

Torino talán nem a legismertebb vagy leglátogatottabb város, de - leszámítva az itt sem éppen udvarias olasz vezetési stílust - nagyon is élhető városban tűnik, ezen a 2006-os téli olimpia nyilván sokat segített.Tele van parkokkal, palotákkal, árkádokkal, szép barokk épületekkel és nem utolsó sorban kávézókkal. Ha ez kávés blog lenne, akkor biztos oldalakat zengenék a kávézókról, kávékról, kávékultúráról.

Ami a borkultúrát illeti, itt közelben tapasztalom azt, hogy az olaszok TÉNYLEG minden ebéd mellé megisznak egy pohár bort, öltönyben, kiskosztümben, robogóval, biciklivel. Ebédidőben megtelnek az általunk csak piroskockás-terítősnek nevezett éttermek, a napi menüsorból választott ételt villámgyorsan kihozzák. Az ilyen kis eldugott, nem turistáknak készült éttermekben nincs borlap, vöröset kérsz vagy fehéret, már hozzák is. Ne számítsunk itt semmi különleges borra, de azért csalódni se fogunk, pont egy olyan mindennapos "asztali bort" fogunk kapni, ami jól csúszik az ebéd mellé, de már el is felejtjük, amint továbbléptünk.

Az ebéd utáni kávé és némi munka (gondosan ügyelnek, hogy ne vigyék túlzásba) után irány valamelyik aperitiv bar. Ezeken a helyeken általában bővebb a borkínálat és a koraesti órákban az árakat is felemelik. Ennek az az oka, hogy ilyenkor a bor mellé választhatunk egy kis tálat is mindenféle finomságokkal, sajtokkal, pogácsával, sült zöldséggel, pizzafalatkákkal, amit sok helyen akárhányszor utántölthetünk. Mind a bor, mind a borkorcsolyák esetében a kínálat és a minőség nagyon erősen függ a helytől, de az volt a benyomásom, ezek a helyek nem annyira azért vannak, hogy igazán jót egyenek és igyanak, hanem hogy valahogy elteljen az idő 8-ig, amikor az éttermek elkezdenek (!) kinyitni. Ugyan több helyen is mondták, nyugodtan menjünk hozzájuk akár vacsorára is a négy gyerekkel, mert van gyerekfelügyelet éjfélig, ehhez valahogy nem éreztem eddig elég bátornak magam.

Maradt így a válogatás a borkereskedésben, holnap folytatom a beszámolót a barbaresco, a dolcetto, a moscato és a nebbiolo földjéről.